Borbély György-szobor avatása, 1942

A szolnok-megyei Tiszaroff községnek szombaton nagy ünnepe volt. Ezen a napon leplezték le a község szülöttjének és a vármegye neves főispánjának, roffi Borbély Györgynek márványszobrát. A szoborleleplezési ünnepségnek az adott különös jelentőséget, hogy azon megjelent a Kormányzó Úr és hitvese, a Kormányzóhelyettesné Őfőméltósága es Kállay Miklós miniszterelnök, mint az Alföldi Bizottság elnöke.

Tiszaroff községben, ahol az elhunyt nagy főispán ősi kúriája áll, igen sok szociális intézmény hirdeti Borbély György alkotómunkáját. A szobor a község legszebb terének közepén áll, s ezt a teret a napközi otthon, a Stefánia-ház és más egészségvédelmi épület övezi, valamennyi Borbély György alkotása. A község hálás lakossága, valamint az általa életre hívott intézmények tagjai akarták hálájukat leróni akkor, amikor megbízták Borbereki Kovách Zoltánt, hogy carrarai márványból mintázza meg a község és a vármegye jótevőjének szobrát. Tiszaroff község ünnepélyesen feldíszítve készült a nagy napra. A község főutcáját árbócokon lengő, nemzeti színű zászlók díszítették, és az utca két oldalán leventék, tűzoltók és csendőrök sorfala állt. A szoborral szemben díszemelvény várta az előkelőségeket. A teret köröskörül zöld füzérek és nemzeti színű zászlók díszítették.

Már a kora délutáni órákban zsúfolásig megtöltötte a teret a község és a vármegye lakossága. Délután öt óra után érkeztek az előkelőségek és hosszú gépkocsisor szállította Budapestről és az ország többi részéből mindazokat, akik áldozni akartak Borbély György emlékének.

Délután hat óra előtt érkezett meg gépkocsin Kállay Miklós miniszterelnök, aki mint az Alföldi Bizottság elnöke jelent meg az ünnepélyen, hogy áldozzék Borbély György, az Alföldi Bizottság egyik leglelkesebb tagja emlékének. Az előkelőségek sorában ott volt Lossonczy István közellátásügyi miniszter feleségével, Borbély György testvérével, Fáy István vallás- és közoktatásügyi államtitkár, Walkó Lajos ny. miniszter, Bessenyey Zénó, a Közmunkatanács elnöke, Fejér Miklós, Csanád-vármegye főispánja, vitéz Urbán Gáspár báró, Szolnok-vármegye főispánja, Alexander Imre alispán, Kuszka István felsőházi tag, a vármegye volt főispánja, Vértessy Vilmos miniszteri tanácsos, MÁV-üzletigazgató, Szarka Gyula főszolgabíró, a rendezőbizottság elnöke, továbbá a vármegye katonai előkelőségei, élükön a hadtestparancsnokkal, valamint az egyes egyházak vezetői.

Hat óra után jelezték a Főméltóságú Úrék gépkocsijának érkezését. A kivezényelt levente-díszszázad vigyázzban tisztelgett, s a megjelentek lelkesen éljeneztek, miközben a kormányzói gépkocsi az ünnepély színhelyére gördült. A gépkocsiban érkezett a Kormányzó Úr Őfőméltósága és hitvese, a Kormányzóhelyettesné Őfőméltósága, valamint Tost Barna szolgálatot tevő szárnysegéd. Őfőméltéságáékat a Borbély-család két tagja, Borbély Gábor földbirtokos és Lossonczy Istvánné fogadta és kísérte a díszemelvény felé. Az emelvény előtt a kormányzói családot Kállay Miklós miniszterelnök, Lossonczy István közellátásügyi miniszter, a hadtestparancsnok, valamint a vármegyei és községi vezetőség fogadta, élén vitéz báró Urbán Gáspár főispánnal. A díszemelvényen az előkelőségek és a Borbély-család tagjai köszöntötték a tömeg lelkes éljenzése mellett a kormányzó Urat és a Főméltoságú Asszonyt.

Forrás: vfek.vfmk.hu

Forrás: Országgyűlési Almanach az 1939–44. évi országgyűlésről. Bp. 1940.

A Himnusz eljátszása után Urbán Gáspár főispán engedélyt kért a Kormányzó Úrtól az ünnepség megkezdésére. Miután a Kormányzó Úr erre az engedélyt megadta, a főispán megnyitó beszédet mondott, és ebben lelkes szavakkal idézte Borbély György szellemét, majd így fejezte be szavait:

– Hiszem Istent, hogy legfőbb Hadurunk vezénylő szavára hallgatva és haladva immár lassan érik a magyar feltámadás is, és betakarításra vár a magyar jövendő gyümölcse. Feszüljenek tehát az izmok, csengjen a kard, mert rajtunk a sor, hogy betakarítjuk-e a magyar munka termését.

A főispán beszéde után Kuszka István felsőházi tag, a vármegye volt főispánja mondott ünnepi beszédet. Ismertette Borbély Görgy munkásságát, amelyet olyan sok siker koronázott az Alföld-kutatás, a tiszai hajózás, a tárházak és az azokhoz vezető közutak megteremtése, illetve megépitése terén. Megemlékezett arról, hogy az elhunyt főispán Kállay Miklós földmívelésügyi minisztersége idején országos akciót kezdeményezett, amelynek eredményeképpen a Főméltóságú Kormányzó Úrral az élükön az ország vezető személyiségei hajóutat tettek a Tiszán, és ezen az úton beható megbeszéléseket folytattak fontos közgazdasági kérdések megoldásáról.

Ennek az útnak később jelentős eredményei lettek. A szónok hangsúlyozta, hogy Borbély György, a magyar úr igazi megtestesítője milyen sokat tett vármegyéje szociális előmenetele érdekében. Kiépítette az Országos Stefánia Szövetség vármegyei tagozatát, a vármegyében szűlőotthonokat, egészségházakat létesített, amellett egyházának is hűséges és áldozatos munkása volt.

Ezután Szalka György főszolgabíró a szoborbizottság nevében átvette a szobrot. Beszédében a község nevében hódolattal üdvözölte Őfőméltőságáékat, majd felsorolta, hogy a községben mennyi alkotás és milyen nagyfokú hazafias és vallásos érzület megizmosodása fűződik Borbély György nevéhez.

Az ünnepség középpontjában a nemzeti színű lepellel takart szobor leleplezése állott. Az ünnepi beszéd közben a szobor mellett díszőrséget álló vármegyei hajdúk levették a leplet a márványszoborról, amely polgári ruhában, élethűen ábrázolja Borbély György főispánt. A fehér carrarai márványból készült szobor valamivel nagyobb az életnagyságúnál. A szobor leleplezése és az ünnepi beszédek elhangzása után a tűzoltó-zenekar eljátszotta a Szózatot, majd a levente-díszszázad vonult el díszlépésben, zászlóval a Főméltóságú Úr előtt. A leventék mintaszerű díszmenete kivívta a jelenlevők osztatlan tetszését. A díszszemle után Őfőméltóságáék, Kállay Miklós miniszterelnök és a megjelent előkelőségek rövid látogatást tettek Borbély Gábor földbirtokosnál, a Borbély család ősi kúriájában, majd gépkocsira szálltak és elhajtattak.