Akkoriban [az 1880-as években], a régi, csendes Szolnokon, még csak egyetlen köves út volt, a Gólya korcsmától a fából készült Tisza és Zagyvahidakig, s ez az út is csak „egérfejű” kövekkel volt borítva.

A Baross utcát még Vasút utcának hívták, s a pályaudvartól a Gólya korcsmáig két oldalt mély árokkal s szélein két sor vastagtörzsű akáccal volt szegélyezve.

A „kávémasina” időnkint be-bedöcögött a nyomorúságos kis állomásra, s a bérautók helyén három lófogatú omnibusz jelentette a modern bérfuvarozó ipart.

A fehérre meszelt, nádfedeles házak előtti gyalogjárókon „palló”-deszkák terpeszkedtek. A Városháza még földszintes, kis épület, s a mai Pázmány Péter [ma Gábor Áron] téren komor temető pihent el.

A néhány utcai villanylámpát este-reggel lóháton járó legények „lámpa-gyújtogató” póznákkal piszkálták, s valahol a Mária és Sajtó utca táján karámba terelt juhok bégettek unottan.

Nincs még Legeltetési Társulat. Nem hajtják ki a szolnoki nagyrétre a gulyát, mert a gazda háza körül hatalmas kertek és szántók terülnek el. Ott legel a ló és a tehén. Az asszonynépség minden este siet a karámba, — az „isztringá”-ra. Ott feji meg a birkákat.

A szolnoki legények a Glück Kálmán háza táján levő kovácsműhelyben beszélgetnek. A „Mini” műhelye ez, „köpködő”-nek is mondják. Vele szemben a „Rőt ökör”-höz címzett vendégfogadó [a Hősök terén] a Hősök szobra helyén [mely 1945-ig itt állt].

Megvan már az „Egyetértési kör” is az Ostor utca sarkán, ahol most a Mezőgazdák Szövetkezete van. A Thököly, Baross és Levente utcák közti téren a nagyvásártér. Mögötte — kisebb akácerdő szegélyén — cigányputrik húzódnak meg.

Városi szegényház volt a mostani Bábaképző melletti rozoga kis épület. Közelében a Lengyeltelep. Szántóföld, bokor és nádas.

A Gólya korcsmától az Abonyi útig Bécsi János gyümölcsöskertje, majd tovább a Lehel utca és a MÁV kolónia [a mai Liget utca környéke] helyén Scheftsik István szántóföldjei.

A Prohászka [ma Ady Endre] utca végén áll a Ferenc kápolna. Az 1733. évi pestis járvány emlékére építtette Szolnok város lakossága.

Szolnok város a vasútállomástól a mai Kossuth térig Magyarország harmadik katonai felmérésének 1883. évi térképén.

A Szapáry utcát Molnár utcának hívták. Stefankó helyén kovácsműhely, később a Kindlovits bazár, nem messze a református imaház, ahol most a Nemzeti kávéház fekszik.

A Nerfeld palota [később az Alföldi Áruház otthona] helyén lakik Papp Mihály uram. Első gazda a városban, félelmes ember hírében áll. Vele ijesztgetik a rossz gyermekeket:
— Megállj, átadlak Papp Mihály uram kezibe, majd ellátja az a bajodat — mondogatják a gyermekeknek.

A zsidótemplom helyén korcsma. Ide járnak szórakozni a katonák. A mai művésztelep helyén laktanya. Kis földszintes épület. A vári templom előtt elhúzódó parkban katonai és élelmezési raktár, míg vele szemben a katonai kórház, a jelenlegi Levente Otthon.

A Scheftsik István utca a Vigadó [ma Kellner Gyula] utca. Itt van a csendőrlaktanya helyén a „Vigadó” színház, a gőzfürdő és a Scheftsik-kert. Nyári mulatóhely. A Vármegyeháza helyén a Zöldfa vendéglő, mellette Gulyás kovács uramnak a kovácsműhelye, ahol most a Kaszinó áll.

Ott látjuk a Tiszapark szélén Kerekes Géza fiskális ma is meglevő házát [helyére épült a Damjanich Uszoda]. Híres ügyvéd a megyében, dr. Kerekes Sándor főjegyző édesapja. A mostani díszes park területén sertés és búzapiac terpeszkedik. A Tisza Szálló és Gyógyfürdő helyén néhai Scheftsik István gáteros fűrésze, hatalmas nagy kiterjedésű deszkaanyag raktárral. Ugyancsak az ő öt emeletes malma és villanytelepe a mostani Városi Színház és villaépületek helyén. (Lásd: A szolnoki sz.-istván fürdőház ismertetése)

Sörgyára is volt Szolnoknak, ott a róm. kath. nagytemplom mellett. Sörház a város tulajdonában. Mondják, hogy Wodianer János földbirtokos, aki gróf Nemesék előtt az egész szandai pusztát birtokolta, a sörgyárért cserébe az egész pusztát felajánlotta a szolnoki gazdáknak, de a gazdák nem adták el. A sörgyártás melléke értékes takarmány volt akkor is.

Megvan a tiszaparti iskola. Körülötte rét és legelő.

A törvényszék helyén apró kis házak. Balog hentes üzlete a legcsinosabb. A pénzügyi palota [ma a Verseghy Könyvtár otthona] helyén volt a legnagyobb vendégfogadó: a „Fehér Ló”. Hatalmas nagy vendégistállókkal. Mikor még a vasút csak Szolnokig járt, ide tértek be és itt pihentettek a fuvarosok. Mellette a „Magyar Király”-hoz címzett nagyszálloda, jelenleg a Külső Szolnokmegyei takarékpénztár [ma a Damjanich Múzeum] székel benne.

A nagytemplommal szemben, a Madách utcában volt a városi kórház. Kis földszintes ház, még ma is megvan. A kórház orvosa dr. Erdei, aki egyúttal a város orvosa is. S amint a nagytemplomot elhagytuk, ott találtuk a Tiszaparton a nagy sóházakat. Gömbölyű szálfákból épített, vasrácsos ablakokkal ellátott raktárak ezek, ahol tömbökben fekszik a só. Tovább a dohánybeváltó. Dohánygyárnak mondják.

Szolnok Tisza-part (nyillal jelölve a rk. Nagytemplom és a Vártemplom) Magyarország harmadik katonai felmérésének 1883. évi térképén.

Ezután következik a „Téglaház”. Azt hihetnéd, hogy ott sok téglát találsz, pedig itt laknak sorban, egymás mellett a zsindelykészítők. Akkor még a módosabb gazdák háztetőit csak ezekkel borították.

Kövér Ferenc bérhengermalma helyén a Hay malom, majd tovább a Barta, Adler és Lusztig féle gőzfűrész üzemek.

Csatornázása is volt Szolnoknak. Az egyik szennyvízlevezető nyitott árok a mostani Elek Dávid [1950-től 1990-ig Dimitrov, 1990-től Dr. Elek István] utcából — akkor Árok utcából — a Konstantin iskola mellett húzódott a jelenlegi tárház irányába, ahol nádas volt. „Büge” néven ismerik ezt a városrészt. A másik szennyvízlevezető árok a mostani csirkepiac utcájában húzódott a Tisza felé. Ma is „Büdösköz” néven ismerik a Fürdő utcát [a jelenlegi Szigligeti utcát].

Az egyetlen temetkezési vállalat a Sípos uramé, a Mária utca sarkán. A Mária-utcában volt Magyary Albert igazgató édesapjának a korcsmája is. 3–4 lépcsőn kell lemenni az utca szintjénél mélyebben fekvő ivóba.

Átjövünk a Baross, illetőleg a Vasút utcába. A Hasznos-ház [a Béke, jelenleg Dreher Étterem otthona] helyén Pilzerék fűszer és vegyes kereskedése. Pécsi és Anhalzerék helyén Tari kovácsnak a műhelye, Ösztreicherék helyén [Ostor utca sarka] Bede Mátyás háza, s ahol Horváth Zsigmond bőrkereskedő háza van, ott egy hatalmas gödör terpeszkedik a Tisza felé.

A Deutsch palota [Baross út, Mária utca sarok] helyén Moller pék üzlete és gazdasági épületei vannak. A Jászkürt utca sarkán a Jászkürt vendéglő.

A Tabán. Halászok lakják. Akármelyik házba nézünk be, a gyermekek hálót készítenek, s a házak körül karókra kifeszített halászó hálókat látunk.

Átmegyünk a Zagyván készült egyszerű fahídon. Elhagyjuk a katonai kórházat, a Levente Otthont, és szemünk előtt van Scheftsik a major. Vele szemben a „Bolond Miska” néven ismert korcsma. Még az ugari gazda is idejött egy pohár borra. Azért is mondta a példabeszéd: „Útjába esett, mint a Bolond Miska”.

Ezentúl a végtelen mezők és nádasok. A Tenyői vashídig húzódó Tiszameder már az új „ásott” Tisza.

Sétánk idején még a Tisza a tenyői vasúti fahídtól messze kikerült „Alcsisziget” alatt és úgy tért vissza Szolnokra. Ezért is nevezték ezt a részt „sziget”-nek. A tutajosok emiatt a hídtól teljes 24 óra alatt tették meg a víziutat Szolnokig.

Ilyen volt 50 évvel ezelőtt Szolnok. Ha mégsem így lenne, ráhárítjuk a felelősséget Kovács István és Szabó István uramékra, akikkel csendes pipaszó mellett beszélgettünk egy téli estén. Csak leírtuk úgy, ahogy tőlük hallottuk.