Legnagyobb hírre Lebstück Mária tett szert. A zágrábi lány bécsi tábornok rokonánál időzik, amikor kalapot vásárolni indul, s magával ragadja a forradalom lendülete. Férfiként küzd a bécsi barikádokon, majd átszökik Magyarországra és katonaruhában vesz részt a tavaszi hadjárat több csatájában. Amikor Görgey, az őt jól ismerő szikár tábornok meglátja egy bálon, "női ruhába öltözve" táncolni, lecsukatja, mert nem hiszi el, hogy valóban nő. Haynau aradi börtönében szüli meg fiúgyermekét. Férje, Jonák József alezredes szintén ott raboskodik. Bilincsekbe verve viszik feleségéhez, hogy megpillanthassa gyermekét.

Bányai Júlia egy pesti ügyvéd szép, fiatal felesége. Ők is ott szorongnak a Múzeumkert óriás gesztenyefái alatt 1848. március 15-én. Férje néhány nap múlva belehal egy hirtelen támadt súlyos betegségbe. A húszegynéhány éves özvegy teljes erejével a küzdelembe veti magát. Férfiruhát öltve besoroztatja magát a 27-ik gyalogos zászlóalj közlegényei közé. A piski hídfőnél, Bem seregében, egy osztrák gránátszilánk feltépi alsó lábszárát. Másfél hónapig fekszik a nagyváradi kórházban. Felgyógyulása után Bányai "Gyula" őrmesteri rendfokozatot kap. Tíz honvéddel védi meg Zalatnát egy martalóc-csapattól. Fenesnél megmenteti a honvédkasszát. Már hadnagy, amikor fontos futárfeladatot teljesít Kazinczy tábornok — a költő testvére — és Bem apó között. Legnagyobb tettét Gyulafehérvár ostrománál hajtja végre, amikor leleplez egy honvédruhába öltözött osztrák vezérkari őrnagyot. Megsebesül, de — immár főhadnagyként — tovább küzd a szabadság ügyéért. A bukás után Törökországba menekül. Kairóban éri a halál 1883-ban.

Jász-Nagykun-Szolnok megye is adott hölgyhonvédet a hazának. Gulyás Júlia karcagi születésű. Néhány hónapos házasok párjával, amikor az ellenség megtámadja az ország déli határát. Midőn Pesten felállítják az első zászlóaljat, nyomban útnak indítják Szolnokra, ahol egyesülnek a kassai, a szabolcsi és jász-kun önkéntesek légiójával, majd elindulnak a Bácskába. Köztük van Zábráczky János, az ifjú férj is. A fiatalasszony nehezen viseli a magányt s elhatározza, hogy a férje után megy. A front közelében — hogy célját elérhesse — férfiruhát ölt, majd beáll a seregbe. Fiatal honvédként Dél-Bácskában esik át a tűzkeresztségen. Gyorsan kitűnik leleményességével, s egyre magasabbra ível katonai pályája. Csak növeli elszántságát a hír, hogy férje elesett a piski csatában. Egyre vakmerőbb tettekre vállalkozik Dembinszky seregének egyik tüzéralakulatában. Tiszttársai szeretettel veszik körül a szivarozó, tréfálkozó "legénykét", akit Zábráczky Gulyás Gyula néven ismernek. A kápolnai erős ágyútűzben megsebesül, de sebét titokban tartja. Egy hortobágyi csikósbojtár sem üli meg szebben a lovat, mint amikor Tiszafüreden átlovagolnak. Pedig fél, férje rokonai laknak ott, s bárki felismerheti. Szolnokra, majd Albertirsára mennek, ahol kórházba kerül elüszkösödött sebével. Felgyógyulása után az aradi vártüzérekhez vezénylik, hadnagyi rangban. Ott történik meg vele, hogy midőn egy pohár szilvóriumot töltet magának a markotányosnővel, az felismeri. A karcagi Bene Erzsókot ráveszi, hogy ne árulja el kilétét, s jót beszélgetnek a rokonokról. Oroszlánrésze van Arad végtusájában, s ott éri a világosi fegyverletétel híre. Sorsát ő sem kerülheti el. Ugyanott vetik börtönbe, ahol honvédnek állt: Péterváradon. Ott már lelepleződik, s Karácsonyi grófnéval zárják egy cellába. A grófné hamarosan szabadul, s őt is kiszabadítja. Özvegysége napjait Torbágyon kezdi, majd Budára költözik. Egyes hírek szerint Karcagon tölti utolsó éveit.
Szendrey Imre, a kiváló pedagógus és helytörténész, a hölgyhonvéd rokona ezeket a sorokat írja 1892-ben: a Budán, Attila utcai házában élő "tisztes, ősz matróna még ma is oly eleven magatartású és rugékony menésű, mintha csak a szabadságharcz nagy napjaiban élne, melynek viharait férfierőt meghaladó kitartással küzdötte át gyönge nő létére".