Lovas István az erdélyi Piskiben született 1910. augusztus 28-án. A román megszállás elől menekülve telepedett le szüleivel Szolnokon. 1923-tól 1927-ig a MÁV tanonciskolájában tanult, majd a MÁV-műhely géplakatosa lett. Közben gimnáziumba járt. 1935-ben végezte el a hatodik osztályt. A műegyetemre szeretett volna beiratkozni, hogy mérnök lehessen.

A magas, sovány, fekete fiú nappal dolgozott a műhelyben, este tanult, szombaton és vasárnap pedig Budapestre járt, a repülés tudományát elsajátítani, mert ez volt az életcélja. Emellett a zeneegyesület és a városi zenekar is pótolhatatlan tagjai között tartotta számon a három hangszeren játszó muzsikust.

1934 nyarán kezdte meg működését a Középmagyarországi Automobil és Motor Club Szolnoki Alosztálya dr. Szaller Miklós vármegyei tiszti főorvos elnöklete alatt. Puskás Ede szolnoki tűzoltó-főparancsnok kezdeményezésére az egyesület megalakította a sportrepülő-szakosztályt is. 1935 nyarán, a Városháza garázsában építette meg Kubik János szolnoki asztalosmester — id. Rubik Ernő, a később világhírűvé vált repülőgép-tervező szakmai irányításával — az első motor nélküli sportgépet, az „Imrét”. Az ezüstre festett „légi madarat” július 20-án, kocsin szállították ki a szandai rétre. Az akkor már oktatói bizonyítvánnyal rendelkező Lovas István emelkedett fel vele több start-próba után, 100 m magasságot érve el, egy percig tartózkodva a levegőben.

1935. augusztus 24-én kezdhette el Lovas István az addig jelentkezett 50–60 pilótanövendék gyakorlati oktatását úgy, hogy ők eleinte csak 5 méter körüli magasságban „szálltak” volna a vontató autó mögött. Előbb azonban néhány gyakorlatot akart végezni azon magassági határ megállapítása céljából, ahol a magassági kormány emelése nem fenyeget azzal a veszéllyel, hogy a 25 méteres kötél a vontató autóra rántja a gépmadarat. (A gyakorlott repülők ugyanis 300 méteres kötéllel szálltak a magasba, csak az oktatásnál volt kötelező a 25 méteres kötél.)

A kísérlet végrehajtásakor túl gyorsan indulhatott a vontató autó, talán a pilóta is hirtelen húzta maga felé a magassági kormányt, s az Imre másodperceken belül az autó fölé emelkedett. A csaknem függőleges helyzetbe került kötél rendeltetésének megfelelően kiakadt a gép vontatókampójából. A szárnyakat érő levegő nagy nyomását addig kiegyensúlyozta a kötél. Ezen erő megszűntével hátrabillent a gép, elvesztette sebességét, majd kb. 20 méter magasságból a földre zuhant, s félszárnyra esve összetört. A kezdetleges, de kitűnően megszerkesztett gépnek nem volt kabinja. Egy célszerűen kifaragott pallón ült a vezető, hátát a szárnyat tartó deszkához feszítve. A földre zuhanáskor pedig nem volt, ami megvédje a gyenge emberi testet. Ez adja magyarázatát a gép és a pilóta szerencsétlenségének.

Lovas István életét nem tudták megmenteni az orvosok. A Szolnok-szandai repülősport első áldozatát augusztus 26-án temették több ezer gyászoló részvételével. Szolnoki — a város által adományozott — díszsírhelyén később egy repülőgép-domborműves emléket készíttettek tanítványai.