Természetesen Szolnok városban is volt Szentháromság-oszlop, melynek első ismert ábrázolása Lenhardt Sámuel 1824 és 1827 között készült rézmetszetén látható.


Török Sándor másodbíró és városi tanácsos állíttatta 1821-ben a piactéren (ma Kossuth tér), a Városházával szemben. Az oszlop tetején késő-barokk Szentháromság-ábrázolás állt, míg a talapzaton Szent Péter, Szent Pál, Szent Ferenc és Szent Antal szobra és egy felirat volt:

ÁLDASSÉK ÉS MAGASZTALTASSÉK
A TELJES SZENTHÁROMSAG
EMELTETTE TÖRÖK SÁNDOR
SZOLNOK VÁROS TANÁCSOSA
FELSZENTELTE NAGY MÁTYÁS
TÓSZEGI ESPERES

Ma már sajnos a még meglévő talapzatról nem olvasható le a felirat, csak régebbi írások hagyományozták ránk szövegét. Nagy József biztosan, Balyi János valószínúleg még az elmosódott eredeti alapján rekonstruálta a feliratot, vagy annak egy részét. (A felszentelő esperes vezetéknevét én helyesbítettem a tószegi papok névsora alapján.)

Johann Gualbert Raffalt (1836-1865): Vásár Szolnokon (belvedere.at) »Az előtérben zsindelytetős házak, üzletek, fedett szamaras kordé, piaci sátrak, emberek.« Kaposvári Gyula

A Szolnokról több cikket publikáló Hőke Lajos így említi a szobrot egyik, az 1849. március 5-én lezajlott szolnoki csatáról szóló írásában:
»Jani  bácsi  is  beszélt e  csatáról  csodadolgokat:
— Egy huszár két kezében két pisztolyt, a harmadik­ban pedig a kantárt tartva, úgy vágtatott be a piac felé, hogy a szentháromság szobra ijedten ugrott előle félre.
— Ej, ej, Jani bácsi, — bátorkodik va­laki megjegyezni, — hisz a huszárnak is, mint más ember fiának, csak két keze van!
— No hát a kan­tárt a szájával fogta. Aztán a szobor sem állott éppen a huszár útjában, hanem az úttól belebb. De ha ott állott volna, bizonyosan félreugrik előle.«

A 19. században szinte minden hazai és külföldi művész megfestette a teret, s ékességét, az oszlopot. 1882-ben Huszár Imre írt a Fővárosi Lapokban egy párizsi kiállításra küldött képekről: Deák-Ébner Lajos »második képének tárgyát is Szolnokon találta, hol annyi tömérdek anyag van a tanulmányo­zásra, hogy a híres Pettenkoffen évek óta minden nyá­ron egy pár hetet tölt ama vidéken, sőt tavaly Thoren is leutazott Párisból s nem győzé magasztalni, milyen kincsesbánya a Tiszavidék tájkép- és genre-festők szá­mára. Ébner második képében a szolnoki zöldségpiac egy részletét mutatja be, a háttérben a szentháromság szoborral, melyet talán a világ valamennyi szenthá­romság szobra közül leggyakrabban örökítettek meg, és a nagy vendégfogadóval, mely szintén érdeme felett lett halhatatlanná. Egy kék ruhás csinos, takaros sza­kácsnő egy kofával alkuszik zöldségre, távolabb egy másik kofa rakosgatja áruit, a háttérben egy kocsi vá­rakozik. Körülbelül ezek kiválóbb részletei Ébner ké­pének, melyet sajnálatomra, nem láthattam befejezve, mert már pár nap előtt beküldetett a Salonba, de mely kétségkívül épp oly lelkiismeretes művészettel van kidolgozva, mint mindaz, a mi Ebner ecsete alól ki­kerül.«

Valószínűleg ezt a népszerűséget is August von Pettenkofennek köszönhetjük, hiszen — mint Végvári Lajos írta az 1952-ben kiadott Szolnoki művészet című könyvében — »1854-ben új témát fedezett fel Pettenkofen, a vásári jelenetet. Az első festmények a szolnoki Szentháromság-emlék körüli piaci eseményeket örökítették meg.«

Szolnok ékessége 1880-ban némi gondoskodásban részesült, ám — miként a Jász-Nagykun-Szolnok című lap tudatta — a környéke nem volt méltó egy főtérhez:  »... a Szt-háromság piaczon lévő szobra is fehér mezbe bújt! ... Egész üdén — ifjan néz ki ... hanem csak azért, hogy pillanatnyi tisztasága által annál szembeszökőbbé tegye a lába — s körülötte felhalmozódott gaz s szemét rondaságát. Vajjon hát ez eléri-e valaha a tisztaságban leendő boldog feltámadást?«

Pettenkofen: Szolnoki piac esőben (ebay.de) »A szolnoki művészeti élet elindítójának, Pettenkofennek - régebbi vázlata után - 1880-ban festett „Szolnoki piac esőben” című olajfestményén vizesárkok jelentik a város csatornázását, és a Szentháromság szobor körüli piacteret még földszintes házak övezik.« — Kaposvári Gyula

Dr. Somogyi Ignác gimnáziumi tanár, „Szolnok történetírója” 1887-ben a szobornak helyet adó teret is bemutatta egy írásában: »Ha a vasúttól a [régi] Nerfeld ház előtt egyenesen elhaladunk, a piacra érünk, amelyen különösen hetivásár napján, csütörtökön alig mozoghatni a sok embertől s vidéki kocsiktól, melyek száma néha 500-ra is rúg. Piacát a Szentháromság bemeszelt szobrán kívül az 1866. évi porosz háborúban elesett helybeli honfitársaink neveinek felírásával ellátott szobor díszíti. Ez előtt van balra a Magyar Király szálló [ma a Damjanich Múzeum otthona], melyben a Külső-Szolnoki Takarékpénztár, a távíró hivatal és jobb igényeknek is megfelelő kávéház van. Mellette egy emeletes házban a Tiszavidéki Takarék, velök szemben, a piac másik oldalán az újonnan épült egyemeletes városháza. Földszinti helyiségeiben boltok s az állami főposta hivatal vannak.«