A magyarországi szerzetesség történetében három jelentősebb korszakot különböztethetünk meg.1 A nyugati típusú szerzetesség első virágkora a XII-XV. században volt. Ekkor Jász-Nagykun-Szolnok megye mai területén2 is számos monostor állt. Ezek azonban a tatárjárás, vagy a török háborúk áldozataivá váltak.3 A századunkban is fennálló szerzetes-közösségek közül csak a jánoshidai premontrei prépostság vezethető vissza az Árpád-korba. Alapításáról nincsenek biztos adataink, de annyit tudunk, hogy 1186-ban már létezett.4 Még az első virágkor idején, de jóval később, 1472-ben kapták meg a pápai engedélyt újonnan felépült jászberényi kolostoruk átvételére a jászokat térítő ferencesek.5 A török megszállás alatt mindkét rendházat el kellett hagyniuk lakóiknak.6

A XVII-XVIII. században következett a második virágkor. Ennek idején létesült a ferencesek szolnoki kolostora. 1685-ben telepedett le Szolnokon az első szerzetes.7 E második virágkornak II. József szerzetesrendeket feloszlató rendeletei vetettek véget, de ez a megyében csak a jánoshidai rendházat érintette 1786-ban. Visszaállításakor, 1802-ben a csornai prépostsághoz csatolták.8 A jozefinizmus és a racionalizmus egészen az első világháborúig éreztette a szerzetesség terjedését gátló hatását.

A női rendek sokáig nem telepedtek le vidékünkön. Beginák jászberényi jelenlétéről vannak adataink a XVI. századból.9 A későbbiekben is csak egyszerű fogadalmas szerzetek működtek a megyében. Az Irgalmas Nővérek 1880-ban jöttek Törökszentmiklósra,10 a Szatmári Irgalmas Nővérek 1886-ban Jászberénybe.11

Századunk első évtizedeiben nemcsak a szerzetesek, hanem a világi lelkipásztorok száma is nagyon alacsony volt a megyében.12 Arra, hogy ez nem kizárólag erre a megyére, hanem az egész Alföldre jellemző, talán Révész István, kecskeméti plébános világított rá legélesebben, 1913. november 11-én, az Országos Katolikus Nagygyűlés záróülésén: „...ott lenn a Magyar Alföldön százezrek vannak gátolva abban, hogy a keresztény hit igazságát megismerjék, hogy Egyházunknak bűn alatt kötelező parancsait teljesítsék, mert az óriási távolság miatt a hívő képtelen felkeresni papjait, templomát és viszont, a pap híveit." Példaként saját egyházközségét mutatta be: „Van 52 ezer hívem... Ebből az 52 ezer hívőből csak 24 ezer lakik a városban, 28 ezer pedig künn a tanyákon, 105 ezer hold területen. Ezen az óriási külső területen egyetlen katolikus pap sincs... Híveim egy csoportja 25-30 km-re van a plébániámtól..."13

Így kezdődött tehát a magyar szerzetesség harmadik virágkora, amikor Jász-Nagykun-Szolnok megye mai területén 3 férfi és 2 női zárda állt.

A premontreiek csornai prépostságának alárendelt jánoshidai rendházban élő szerzetesek látták el a lelkipásztori feladatokat az 1948-ban 4487 lakosú, csaknem teljesen katolikus községben.14 A hitoktatás mellett az 1921-ben alapított Iskolánkívüli Népművelési Bizottság vezetésében, és az előadók között is fontos szerepük volt.15 Az általuk irányított birtok jövedelméből tartották fenn a rend keszthelyi és szombathelyi gimnáziumát.16 A község egyik malma is a rend tulajdonában volt.17

A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartománynak Jászberényben és Szolnokon működött kolostora.

Jászberényben a helyi és a tanyai lakosság lelkipásztori ellátása volt a barátok elsőrendű feladata. 1927-ben 2880 gyermek hitoktatását végezték.18 1944-től plébániát is vezettek. Híveik száma 1948-ban 3527, a három hitbuzgalmi egyesület tagjainak száma 810 volt.19 A berényi zárda adott helyet a rendtartomány kisszemináriumának, a Szeráfi Kollégiumnak, ahol 1945-1948-ban 38 középiskolás ferencesjelölt lakott, onnan látogatva a város gimnáziumának 7. és 8. osztályát.20 A ferencesek életéről, különösen a herényiekéről, és a jász búcsúkról — melyekben fontos szerepet játszottak a barátok — érzékletes képet fest Kovács Kamill testvér, nemrég megjelent önéletrajzában.21 A ferencrendiek sokoldalúságára, a város életében betöltött szerepükre jellemző, hogy kultúrház és filmszínház („Kultur" mozgó) is működött vezetésük alatt.22

A szolnoki franciskánusok látták el rendtartományuk legnagyobb lélekszámú plébániáját, ahová 1927-ben 30400 katolikus tartozott, és 5369 gyermek illetve fiatal hitoktatását végezték.23 Később, 1948-ban, amikor már 4 plébánia volt a városban, akkor a barátok 6 hitbuzgalmi egyesülete 1290 taggal működött.24 1924-től két évtizeden keresztül szerkesztették és kiadták, részben írták a Katolikus Élet című hitbuzgalmi és társadalmi lapot.25 A szerkesztők között híres ferencesek voltak: Majsai Mór, Unyi Bernardin és Szabó Polikárp. Az utolsó házfőnök Szabó Polikárp, a nemzetközileg is elismert zeneszerző, egyházzenei doktor volt. Minden bizonnyal neki is köszönhető, hogy 1948-ban egy nemzetközi versenyen első díjat nyert a szolnoki Ferences Énekkar.26

A leírtak mellett mindkét szerzetes-közösség szervezte és vezette a világi harmadik rendet,27 missziókat tartottak,28 szentbeszédeket mondtak és gyóntattak búcsúkon és más alkalmakon, szerte az Alföldön,29 de volt köztük olyan is, aki irodalmi és tudományos tevékenységet folytatott.30

A szegény gyermekek ingyenes tanítására és keresztény nevelésére létrehozott Keresztény Iskolatestvérek Társasága 1923-ban kezdte meg szolgálatát Tiszaföldvár-Homokon. A laikus testvérek a Beniczky Fiúotthont vezették, ahol 200-300 árva élt és nevelkedett oltalmuk alatt.31 A fiúk — 6-tól 18-20 éves korukig — elemi-, polgári- és tanonciskolában tanultak. Szabó- és cipészműhely, 1928-tól nyomda és könyvkötészet, bádogos-, asztalos- és lakatosműhely segítette az oktató munkát, de az ezekben végzett termelő tevékenységgel intézetük fenntartásához is hozzájárultak.32 A szakoktatók egy része is a testvérek közül került ki.33 Ipari tevékenységük méreteire jellemző, hogy kiváltotta az Ipartestület tiltakozását is.34 Az intézet kertészettel, ártézi vizű kúttal, fürdőmedencével is rendelkezett. A sokoldalú személyiség kialakítását és a szabadidő hasznos eltöltését — többek között — fúvószenakar, majd az énekkar próbái és hangversenyei, valamint a labdarúgó csapat edzései és bajnoki mérkőzései szolgálták.35 Homokon volt a Társaság újoncháza 18 hallgatóval.36 (A Beniczky Fiúotthon tevékenységét bemutató füzet képeit lásd: itt!)

A letelepedés sorrendjében a kunszentmártoni kármeliták következnek.37 (A kötetben külön tanulmány foglalkozik e rendház történetével, ezért itt nem foglalkozunk vele.)

A szerviták 1948. május 2-án költöztek be törökszentmiklósi otthonukba.38 A rend célkitűzéseinek megfelelően itt is a 3200-as lélekszámú plébánia és a várossal összefüggő kiterjedt tanyavilág katolikus lakosságának pasztorálása mellett a Kálvária-kápolna búcsúival kapcsolatos teendőket végezték.39 A plébániatemplomként is szolgáló kápolnát a Szentszék kegyhellyé nyilvánította, s a mai napig kedvelt búcsújáróhely.40 Szűz Mária Szolgái azonnal hozzáláttak a harmadik rend megszervezéséhez, P. Kováts M. János Angelus házfőnök és plébános vezetésével, aki egyben a III. rend tartományi igazgatója, korrektora volt.41

Páli Szent Vince Szeretetleányai, ismertebb néven Irgalmas Nővérek Törökszentmiklóson, a Pánthy leánynevelő intézet népiskolájában tanítottak. A IV-VI. osztályokba 1936-ban 274 rendes és 217 továbbképzős tanuló járt.42 A nővérek az iskolán kívül is a kultúra terjesztői voltak: társulatokat és köröket vezettek, 1939-ben leánynapot rendeztek a város és környékének leányai részvételével.43

A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek, a már említett kongregáció másik magyar ága Jászberényben végzett oktató és nevelő munkát. Az érseki polgári leányiskolába 230, az elemi iskolába 220, az óvodába 95 növendéket írattak be, az internátust 28-an vették igénybe 1933-ban. Önképzőkört,„sportkört, kongregációkat és Szívgárdát vezettek a nővérek.44

A legtöbb szerzetesnőt az Isteni Megváltó Leányainak Kongregációja küldte Jász-Nagykun-Szolnok megye mai területére.45

Először, 1920-ban Szolnokra jöttek, ahol a Vármegyei Közkórházban ápolták a betegeket.46 1926-ban „14 szerzetbeli és 9 privát ápolónő"47 látta el a 272 ágyas kórház betegeit.48 A nővérek nemcsak a testi, hanem a lelki gondozást is szívügyüknek tekintették.49 A város lakói és vezetői annyira elégedettek voltak munkájukkal, hogy a Városi Szegényházba is a szerzettől kértek ápolónőket.50 1925-től hét éven át végezték ezt a feladatot is.51

Kenderesen az elemi iskolában tanítottak 1929-től.52 1936-ban 328 leányt neveltek.53 A község asszonyait és leányait a kézimunka minden nemének elsajátításában segítették.54

Tiszafüreden 1934-től, szintén elemi iskolában tanítottak.55 1936-ban 230 mindennapi és 40 továbbképzős hallgatójuk volt.56 Nagyon sok volt a szegény gyermek, nehéz körülmények között végezték munkájukat a nővérek.57 A zárda és az iskola életének ünnepi eseményeként Szent László zárdakutat avattak.58

Szajolba 1937-ben jöttek a nővérek.60 Elemi iskolájukba 1941-ben 285 tanuló járt.61 Az általuk szervezett egyesületeknek köszönhetően rövid idő alatt szoros kapcsolat alakult ki a zárda és a falu lakói között. A világháború után óvodát is nyitottak.62

Az Isteni Megváltó Leányainak hatodik zárdája Jászárokszálláson volt, ahol a Szatmári Irgalmas Nővérektől vették át a zárdát és az iskolát 1939-ben.63 A polgári leányiskolába 176, az elemi iskolába 122 növendéket írattak be 1941-ben.64 Az internátusban 20-25-en laktak.65 Tanfolyamokat, egyesületeket,66 óvodát is vezettek a nővérek.67

A szerzetesek alföldi tevékenysége szempontjából külön figyelmet érdemel a Krisztus Királyról nevezett Népművelő Testvérek Társasága, amely 1928-ban alakult, s anyaházát Pusztamonostoron szentelték.68 A Társaság a nép vallásos nevelésével és kulturális gondozásával foglalkozott, s fő munkaterének a falut tekintette. A pusztamonostori zárdához kapcsolódott a rendi utánpótlásról gondoskodó novíciátus, de volt itt óvoda, napközi, bölcsőde és gyermeküdülő is.69 Pusztamonostoron nyílt meg 1936-ban az Egri Főegyházmegye A.C. Iskolánkívüli Nőszemináriuma azzal a célkitűzéssel, hogy a katolikus iskolánkívüli nőnevelés, családgondozás, egyházközségi napköziotthon és leányegyesületek vezetésére hozzáértő munkatársakat képezzen.70 A testvérek emellett már az első tanévben 22 nőnevelés-háziipari tanfolyamot indítottak a környező megyékben kialakított körzetek központjaiban. Az 1938-ban megrendezett Eucharisztikus Kongresszus eseményeire való tekintettel továbbképző tanfolyamot indítottak egyházközségi titkárnők képzésére.71 A fogadalmas testvéreket világi testvérek és úgynevezett faluönkéntesek támogatták.72 A Társasággal, különösen a Nőszemináriummal kapcsolatban jelentős ismertető tevékenységet folytatott a katolikus sajtóban Kurics Adalberta, alapító főnöknő.73 Sajnálatos, hogy napjainkban, amikor a Jász-Nagykun-Szolnok megyében jelenvolt szerzetek már mind felújították működésüket, ez a Társaság nem éledt újjá.74

Az Isteni Üdvözítő (Salvator) Nővérek 1930-ban kezdték meg a tanítást Karcagon.75 1937-ben 342 leányt írattak be az elemi iskolába.76 Gazdasági továbbképző iskolát indítottak, egyesületeket vezettek, adományokból és színdarabok előadásának bevételéből szegényeket segélyeztek. Emellett a zárda fenntartásához pl. selyemhernyó tenyésztésével járultak hozzá.77

A Szegénygondozó Nővérek Társulatának az az Egerben kidolgozott szegénygondozási módszer az előzménye, amely „Egri Norma", később „Magyar Norma" néven országosan, majd külföldön is ismertté vált. Az akcióban dolgozó katolikus női munkatársak közül kerültek ki a Társulat első tagjai. A nővérek mindenhol a koldulást kívánták megszüntetni. Ennek érdekében a következő tevékenységet végezték: társadalmi gyűjtések lebonyolítása és elosztása, szegények kihelyezése, felügyelete, árvaszéki és hasonló kivizsgálások, környezettanulmányok készítése, egyházközségi segélyek elosztása.78

Már egy évvel az alapítás után, 1931-ben megkezdték szolgálatukat Szolnokon,79 külső gondozást végezve, majd 1932-től — az Isteni Megváltó Leányait felváltva — 30 nő és 30 férfi belső gondozását is vállalták a Városi Szeretetházban.80

Jászberényben 1936-tól külső,81 1948-tól — a Hatvani úti Városi Szeretetotthonban — 40 személy belső gondozását végezték a nővérek.82

„A magyar jövő munkásai"-nak83 váci egyházmegyei szerzetét, Szent Benedek Leányainak Társaságát 1927-ben alapította Berecz Skolasztika84 — aki ezt megelőzően öt éven át végzett apostoli munkát a Tiszazugban —, valamint Steer Ferenc tiszaugi földbirtokos és felesége, Fechtig Adél bárónő.85 Anyaházuk — ugyanúgy, mint házaik többsége — tanyán, Tiszaújfalu határában létesült.

Csépára 1934-ben települtek.86 Az általuk vezetett óvodába 1940-ben 51 fiú és 54 kislány járt.87 Elemi iskolai tanítás, családlátogatás, lelkigyakorlatok, egyesületek vezetése volt még a testvérek munkája.88 Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a leányok nevelésére.89

Tiszaugon 1947-ben szentelték a zárdát.90 Az első tanévben elemi iskolában tanítottak. A második tanévben már csak a hitoktatást engedélyezték számukra. Szabás-varrás tanfolyamot vezettek, betegeket látogattak és gyógyítottak, Szívgárdát vezettek, missziót is szerveztek a testvérek.91

A megye — alapítása szerint — utolsó zárdáját 1948. szeptember 12-én szentelték fel Mezőtúr-Csugaron,92 ahol hitoktatást végeztek több tanyasi iskolában. Családlátogatás, ifjúsági foglalkozások vezetése volt a rövid életű zárda lakóinak egyéb tevékenysége.93

A Szervita Nővérek Magyar Kongregációja 1947-ben kezdte meg jászdózsai szolgálatát.94 Az óvodában 100 gyermeket gondoztak, akik közül kb. 70 napközi otthonos volt. Szűz Mária Szolgálói főztek a gyermekeknek akkor is, amikor már világi óvónő vette át az óvoda vezetését.95

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei rendházak és tevékenységük ismertetésének végére érve megállapíthatjuk, hogy a magyar szerzetesség harmadik virágkorának csekély három évtizede alatt96 a megyében is hatalmas fejlődés ment végbe. A szerzetesházak száma 5-ről 22-re emelkedett. Ezen belül a férfirendeké 3-ról 6-ra, a női szerzeteké 2-ről 16-ra nőtt. 1948-ban az 50 férfiszerzetes közül 28 volt felszentelt pap.97 Ugyanabban az évben 111 szerzetesnő végezte szeretetszolgálatát az alföldi megyében.98

Ha folyamatában vizsgáljuk a három évtizedet, akkor megállapíthatjuk, hogy az első évek fejlődését a trianoni békediktátum következtében elcsatolt területekről kiűzött szerzetesek idetelepedése okozta. Így kerültek 1920-ban Jászárokszállásra a Felvidékről kiutasított Szatmári Irgalmas Nővérek, akik 19 évi ittlét után oda is tértek vissza.99 A Keresztény Iskolatestvérek szintén a trianoni határon túlról, Lorettomból jöttek — átmeneti budapesti tartózkodás után — Homokra.100

A magyar szerzetesség életét a két világháború közötti időszakban mindenekelőtt a már meglévő rendek számbeli erősödése, új rendek meghonosodása, illetve új magyar kongregációk keletkezése jellemzi.101 A 20-as évek végétől kezdve már ezek a tényezők éreztetik hatásukat az Alföldön is. Ehhez járul az egyházi vezetés törekvése az eddig elhanyagolt — helyenként protestáns többségű — területek szerzetesek segítségével történő misszionálására.102 Meg kell azonban állapítanunk, hogy ez a törekvés is csak csökkenteni tudta e területek elmaradottságát az ország — e szempontból — fejlettebb területeihez képest.103

A szerzetesség felvirágzásának másik jele a szerzetesi szellem és fegyelem megszilárdulása, illetve a szerzetesek aktivitásának rendkívüli fokozódása.104 Ennek számtalan jelét tapasztalhattuk a megye szerzetházainak ismertetésénél is, annak ellenére, hogy nem tudtuk minden tevékenységi területüket ismertetni. Munkánk természeténél fogva egyébként is csak a külvilág számára érzékelhető cselekvéseiket mutathattuk be.

Ezzel azonban a harmadik virágkor végéhez értünk. 1948 és 1950 között az iskolák, kórházak és szociális intézmények államosítása következtében a szerzetesek nagy része elvesztette működési területét, majd 1950. szeptember 7-én az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét.105 Az év végéig Jász-Nagykun-Szolnok megye minden rendházát át kellett adni a hatóságoknak.106 A szerzeteséletet ezzel hosszú időre kioltották.107

+ a jászberényi ferences rendház a török hódoltság előtt 1472-1594 között már működött
+ + a jánoshidai premontrei rendház már működött a XII-XVI. században, majd újjászervezve 1786-ig