Erzsébet — akit családja Sisinek becézett — 1837 karácsonyán született a Wittelsbach bajor hercegi család második gyermekeként. 1853 augusztusában, Ischl-ben ismerkedett meg Ausztria 23 éves császárával. Az 15 éves Sisi és Ferenc József között lángoló érzelmek szövődtek, és egy évvel később — uralkodói családokban szokatlan módon — valóban szerelmi házasság köttetett.

A bécsi és a cseh arisztokrácia finnyáskodva (nem tartották eléggé előkelőnek a származását), de a birodalom népei örömmel fogadták, mivel a császár boldogsága hatással volt a belpolitikára is: Magyarországon, Lombardiában és Velencében ekkor szüntették meg a forradalom óta érvényben lévő hadiállapotot. Az esküvő alkalmából több mint 200 politikai elítélt kapott kegyelmet. További száznak elengedték a büntetés felét.

Röviddel azután, hogy Erzsébet belépett Ausztria történetébe, megtalálták a Kossuth által 1848-ban elásatott magyar szent koronát — biztató égi jel nemzetünk számára! A legszentebb magyar ereklyét visszavitték Budára.

Az eljegyzés után a császárnéi hivatásra készülődő Erzsébet gróf Majláth János magyar történettudóstól tanulta meg a birodalom történetét. Ezek az órák alapozták meg Sisi későbbi történelmi nézeteit. Majláth lojális volt a bécsi kormányzattal szemben (amit itthon szemére is vetettek), mégis magyar szellemben tanította Sisit. Megismertette az 1849-ben Ferenc József által eltörölt magyar alkotmánnyal, megértést ébresztve benne a magyar ügy iránt.

Erzsébetet már az esküvő után csalódások érték. Bekerült a bécsi udvar anyósa, Zsófia főhercegné által irányított hideg, egyéniséget, érzelmeket nem toleráló protokollgépezetébe, amit a 16 esztendős, szárnyaló fantáziájú, verseket író ifjú császárné sohasem tudott megszokni. Házassága első éveiben igyekezett megfelelni az udvar elvárásainak, később — ha csak tehette — menekült az „aranykalitkából".

1857-ben járt először Magyarországon. Vérbe fojtott szabadságharcunk után a fogadtatás nem volt túlságosan barátságos. Arany János ekkor írta meg A walesi bárdokat. A magyar nemesség öntudatos, büszke fellépése azonban nagyon tetszett a császárnénak. Rokonszenve viszonzásra talált. Ettől kezdve honfitársaink minden politikai könnyítést Erzsébet jótékony hatásának tulajdonítottak. S valóban, Sisi szót emelt a magyarokért. Ferenc József ekkor engedélyezte az 1849-es emigránsok hazatérését. Ezután jöhetett vissza hazájába például Andrássy Gyula, a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök és későbbi közös külügyminiszter.

1863-tól rendszeresen és igen nagy szorgalommal tanulta, s hamarosan folyékonyan beszélte a magyar nyelvet. A nyelvtanulás ürügyén emelte maga mellé a kecskeméti köznemesi családból származó Ferenczy Idát, aki magyar felolvasónője, és 34 éven át leghűségesebb barátnője volt. Személye nemcsak magánéleti, hanem magyar politikai szempontból is kulcsfontosságú. A „felolvasónő" Andrássy Gyula és Deák Ferenc bizalmasa volt. A magyar politika zseniálisan használta fel a kínálkozó alkalmat a nemzet javára! A császárné lelkes munkálkodása a magyar alkotmány visszaállításáért, Ferenc József megkoronázásáért akkor kezdődött, amikor Ferenczy Ida az udvarba került.

Erzsébet sohasem fejtett ki akkora politikai aktivitást, mint a kiegyezést megelőző időszakban. Jól tudta ezt a magyar közvélemény is — „a haza jóságos gondviselésének" kezdték nevezni. 1867. június 8-án, Ferenc József és Erzsébet koronázásával vált teljessé a februárban létrejött kiegyezés. Magyarországnak ilyen rajongva szeretett királynéja még nem volt!

1868 áprilisában, Budán született meg Sisi negyedik gyermeke, Mária Valéria. A bécsi udvar fellélegzett a hír hallatán, hiszen hónapokig rettegtek attól, hogy egy Budán világra jövő fiúgyermek majdan Magyarország királya lehet — a császár ellenében —, s a magyar korona országai elszakadnak Ausztriától. A világszép császárné és királyné a kiegyezés után teljesen visszavonult a politikától, de a magyarok iránti rokonszenve élete végéig megmaradt.

1876-ban Deák Ferenc halálakor Budapestre sietett. Lerótta kegyeletét a „haza bölcsének" ravatalánál. Rudolf trónörökös tragédiája (1889) után többé nem vetette le a gyászruhát. A megtört asszony a költészetbe és utazásokba menekült. Utoljára a millennium idején járt Magyarországon. Mikszáth Kálmán gyönyörű beszámolót írt a királyné és a nemzet utolsó találkozásáról.