ERDEI FERENC SZOLNOKON
A Nemzeti Parasztpárt népgyűlése 1945. július 29-én




Erdei Ferenc belügyminiszter beszél a Nemzeti Parasztpárt vasárnapi népgyűlésén
Vasárnap, július hó 29-én a Kossuth téren a Nemzeti Parasztpárt népgyűlést tart. Az ünnepi gyűlés szónokai Erdei Ferenc belügyminiszter és Borsos Sándor központi titkár lesznek. Nagy érdeklődés előzi meg a népgyűlést, mivel a Nemzeti Parasztpártnak még nem volt népgyűlése Szolnokon. A párt dolgozik, kemény munkát fejt ki, azonban elve az, hogy a most folyó, sok esetben zajos politikai tülekedéstől lehetőleg távol tartsa magát, és tiszta eszközöket használjon minden körülmények között. Ebből eredhet, ha néha egy-egy másik párttal súrlódások támadnak. Ebből a szempontból érdekes megnyilatkozásokat fogunk hallani a vasárnapi gyűlésen. Nagy érdeklődésre tarthat számot a népgyűlés azért is, mert a belügyminiszter felszólalásában kitér a belpolitika ügyeire, a rendőrség dolgára és mindenekfelett a dolgozó parasztság égető kérdéseire.
Tiszavidék, 1945. júl. 24.

Beszél Erdei Ferenc, lent (balról jobbra) Csomor Márton (a Cukorgyári Gazdaság
volt cselédje), Guba Mihály és Baráth Endre főispán.

Erdei Ferenc belügyminiszter beszélt a Parasztpárt vasárnapi népgyűlésén
Többezer főnyi tömeg hallgatta végig vasárnap a Nemzeti Parasztpárt népgyűlését. Hatalmas érdeklődés előzte meg a gyűlést. A szomszédos falvak küldöttségei már a kora reggeli órákban megjelentek, a dologidőhöz képest elég szép számban, gyalog, kerékpáron, kocsin, fölpántlikázott lovakkal. A népgyűlés tíz órára volt meghirdetve, de a közönség már sokkal hamarabb gyülekezni kezdett. Kivonultak az üzemek munkásságának képviselői, zeneszóval a Kommunista Párt, Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt küldöttségei, s végül felvonult a Nemzeti Parasztpárt zászlókkal, hatalmas táblákkal: „Urak, elég volt”, „Ingyenes oktatást”, „Dolgozó parasztoka Nemzeti Parasztpártba” felírásokkal.
A gyűlés első felszólalója Somodi István, a Nemzeti Parasztpárt vármegyei titkára volt. Bevezetőjében üdvözölte a gyűlés közönségét és a megjelent vendégeket, majd rátért a Nemzeti Parasztpárt létrejöttének okaira. „Nem vagyunk régi párt — mondotta — de azok a célok, melyekért küzdünk, egyidősek a parasztsággal. Szellemi elődeink ott küzdöttek Dózsa zászlói alatt, ott voltak a 48-as idők viharában, véreztek az agrárszocialista mozgalmakban, s most végül itt vagyunk mi, hogy szabad országban szabad legyen végre a paraszt is. Részt veszünk az ország újjáépítésében, együtt harcolunk az ipari munkássággal, segítségükkel nyertük meg a földet, velük építjük fel az új, demokratikus Magyarországot.”
A következő előadó dr. Borsos Sándor a Nemzeti Parasztpárt központi titkára volt. Felszólalásában ismertette azt az utat, amelyen idáig jutottunk. „Visszatekintve a parasztság múltjára, egyebet sem látunk, mint szakadatlan küzdelmet a jobb, emberibb életért, a nagyobb darab kenyérért. Századok óta folyik ez a küzdelem, de a régi világ számára egyáltalán nem jelentett fontos kérdést, mi történik a dolgozó parasztok millióival. Ezért bélyegeztek meg minden megmozdulást azzal, hogy lázadás, ezért építettek fel olyan közigazgatási, közoktatási és politikai rendszert, amely mindenkinek a javára volt, csak a dolgozóknak nem. Ezért hoztak olyan rendszabályokat, hogy a dolgozó parasztok munkájának verejtékes eredményét, a búzát elpusztították, befestették, ezért űzték kartell- és bankpolitikájukat úgy, hogy sokan most is azt nyögik. Ennek a világnak a visszajövetelét várja az a fogalom, amit ma reakciónak nevezünk, ezért kapaszkodnak fűbe-fába, ezért űznek külpolitikai spekulációt felelőtlenül. Ha azonban a parasztság és amunkásság kezet fog egymással, elsöpörjük a reakciót.”
Ezután Erdei Ferenc belügyminiszter szólott az egybegyűlt közönséghez. Beszédében érintette a belpolitika legfontosabb kérdéseit, májd rátért legfontosabb problémáinkra: a reakció kérdésére, a szövetkezeti ügyekre, a rendőrség munkájára és a hadifoglyok ügyére. „A belügyi kormányzatnak — mint mondotta — jelenlegi legfontosabb dolga megvédeni a demokráciát a belülről jövő támadásokkal szemben. Fokozott figyelemmel ügyelünk arra, hogy minden pozícióban csak az odavalók ülhessenek, és ha választani kell a közéletben még járatlan, de jószándékú és becsületes ember és a szakképzett, de a régi világot kiszolgált és most hozzánk dörzsölődő vezető között, inkább a becsületes és járatlan politikust választjuk. Ügyelünk arra is, hogy a rendőrség minden tekintetben megfeleljen és mindég a legélesebb fegyver legyen a reakció ellen. Elmondhatjuk, hogy a demokratikus rendőrség sokat fejlődött az utóbbi időben, és legnagyobbrészt bírja a pártok bizalmát.
A belső rend megszilárdulásával egyidőben gondot fordítunk a gazdasági élet felemelésre is. Itt jön elő a szövetkezetek országos jelentősége. Még rövid idő, és a szövetkezeti kérdésben is kiforr a végső megoldás. Addig is, építsük ezeket a szövetkezeteket, a parasztság és a munkásság összefogásának kézzelfogható eredményeit. A rendőrség megkezdte a feketepiac felgöngyölítését, ezek a szövetkezetek mutassák meg, hogy meg tudnak élni fekete piac nélkül is. A hadifoglyok ügyében a Nemzeti Parasztpárt megindította akcióját, támogassuk ezt a mozgalmat, hiszen végeredményben a háború legszerencsétlenebb áldozatai ők.”
Óriási lelkesedés fogadta a miniszter beszédét. A gyűlést Csomor Márton, a Nemzeti Parasztpárt szolnoki szervezetének elnöke rekesztette be: „Ha pedig valaki ellenünk fordul — mondotta —, készek vagyunk akár más eszközökkel is kivívni jogainkat.” A nagysikerű gyűlés a demokratikus rendőrség, a Nemzeti Parasztpárt és a Szovjetúnió éltetésével zárult.
Tiszavidék, 1945. júl. 31.


A volt Horthy István-szobor talapzatán beszédet mond Erdei Ferenc.
(Ismeretlen amatőr fotós képei dr. Somodi István gyűjteményéből.)


Kezdőlap
Adattár