Kósa Károly „Mint tűnő álom…” BIRÓ ZOLTÁN grafikus élete és munkássága |
|||||||||||||||||||||||||||||||||
1898. szeptember 1-én született Szolnokon. Édesapja Biró Mátyás vármegyei jegyző, fegyverneki földbirtokos, édesanyja Szeidenleider Lenke. Tanulmányait az örményesi elemi
népiskolában kezdte, majd a szolnoki Verseghy Gimnáziumban folytatta.
Hatodik osztályba járt, amikor a magyar királyi szabadalmi hivatal
1915. március 15-iki dátummal elfogadta „csuklós kapcsolás” című
találmányát.
1923-ban kapott jogi diplomát Budapesten,
majd két évvel később államtudományból doktorált. Művészeti
tanulmányokat folytatott Szolnokon, Budapesten és
Salzburgban, s a budapesti Nemzeti Szalonban állította ki alkotásait.
Egy életrajzi
adattár fegyverneki földbirtokosként említi: „1928-ban vette
kezelésbe 288 holdas öröklött birtokát, gazdasági épületei a
legmodernebbül vannak berendezve, csatornázással, vízvezetékkel,
villanyvilágítással. Yorkshirei sertései országszerte híresek és
keresettek. Különlegessége, hogy 20 holdon napraforgót termel, ezt
külföldre szállítja”.
1928-ban részt vett a New
York-i Kossuth-szobor avatására szervezett utazáson, s élményeit az
„Amerika – magyarok a modern csodák világában” című, csaknem háromszáz
oldalas könyvben tette közzé. A számos saját készítésű rajzot és fotót
tartalmazó mű népszerűségét jelzi, hogy három kiadásban került a
könyvespolcokra. (Egy különös részletét lásd itt!)
1934 októberében Tiszamenti
Szemle címen folyóirat indult Fegyverneken, melynek 1938 februárjáig
főmunkatársa volt. A lap 1936. évi számaiban megjelent szerkesztőségi
cikkben így méltatta Prókay Miklós főszerkesztő: „Az Erdélyi Helikon
br. Kemény János marosvécsi várkastélyában talált otthont. A Tiszamenti
Szemle pedig dr. Biró Zoltán főszolgabíró, földbirtokos fegyverneki
tornyos kastélyában kapott hajlékot. Hisszük, hogy a fegyverneki
kastély is vár lesz nemsokára: az Alföld irodalmi életének fellegvára.”
(Az utóbbi években szépen felújított kúria az 1950-ben önálló községgé
alakult Örményes büszkesége.)
1935-ben a Bibliotéka Kiadónál
és a Pantheon frontregény-sorozatában is megjelent „Fények és árnyak”
című regénye, melyet a következő — sajnos valóban bekövetkezett —
világháború halálraítéltjeinek ajánlott. (Ezt a művét a könyvtári
katalógusok és lexikonok geleji Bíró Zoltánnak "ajándékozták".)
1944-ben került nyomdába „Tűnő
Európa” című útleírása 49 rajzával és 116 fényképével. Ebben három
évtized tizenöt utazásának színes leírását adja alapos kultúrtörténeti
háttérrel. Egyik itáliai utazását — édesapja mellett — négy
festőművész, Pólya Tibor, Pólya Iván, Chiovíni Ferenc és Korda Béla
társaságában tette meg.
Útlevelének tanúsága szerint
1945-ben elhagyta az országot — földbirtokosként nem sok jóra
számíthatott —, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le.
1966-ban Ramon Torres-Martin
bevezetőjével és dr. Che Ke-Ly angol, német és magyar nyelvű
kommentárjával Madridban tették közzé egy „B. Z.” című könyvecskében a
II. világháború után Európa különféle országaiban készült grafikáit.
Ebből tudjuk, hogy 1958-ban nyolc hónapos európai körutat tett.
1967 májusában Madridból
érkezett a burgenlandi Pinkafőre, utolsó lakóhelyére. Tagja volt az
Osztrák Képzőművészek Szövetségének és a Külföldi Magyar Képzőművészek
Világszövetségének.
Az 1970-es években újabb — az
1966-os madridi füzetre emlékeztető — kiadványt terveztek, melynek
azonban csak néhány, 1972-ben készült rajzokat tartalmazó lapját
ismerjük.
Kétszer házasodott, ám mindkét
feleségét elveszítette, s utód nélkül hunyt el Felsőőrött (Oberwart)
1979. augusztus 23-án. Porhüvelyét Pinkafőn (Pinkafeld) hantolták el,
majd sírját 1997-ben felszámolták.
Csaknem minden művében fontos
szerepet játszottak az álmok. Bízom abban, hogy Biró Zoltán
eredményekben és hányattatásokban gazdag élete
nem marad tűnő álom, alkotásai kilépnek a feledés homályából, s a
szerző elfoglalja méltó helyét a szolnoki — s talán az összmagyar —
panteonban.
Az itt közölt adatok és dokumentumok jelentős részének rendelkezésre bocsátásáért köszönetet mondok dr. Pöschl Jánosnak (Pinkafő; Burgenlandi Magyar Kultúregyesület). |
Kezdőlap | Írások |