Ivanits József egy polgári igényeknek is megfelelő, de igen ötletes és ízlésesen összeállított kerthelyiséggel ellátott sörözőt, téli és nyári szórakozóhelyet létesített a Szapáry utcában. Ennek a megnyitása már szombaton este megtörténik, s reméljük, hogy Szolnok nívóját, idegenforgalmát csak emelni fogja, annál is inkább, mert egy ilyenfajta vendéglőre határozottan szüksége volt az idegeneknek, s Szolnok polgári társadalmának is. A helyiség kedves, meleg és otthonos.«

A lengyelek 1863-iki — utolsó szabadságharcuk s azok hősei emlékének nagyszabású ünnepségek keretében adóznak, melyek közül a legkiemelkedőbb a szeptember hetedikén vasárnapon Rzesowban és 8-án hétfőn Lembergben tartandó ünnepségek lesznek, amely alkalommal a magyar társadalom újból rokonszenvének adja tanújelét a testvér nemzet iránt, melynek küzdelme Magyarországon mindenkor megértésre talált. A magyar lelkekből eleven erővel tört ki a lengyel nemzet iránti szinpathiája — s ötvennél többen vannak, köztük hölgyek is, kik a Magyar-Lengyel Egyesület által tervezett útban részt vesznek. A Rzeszowiak épp úgy, mint a Lembergiek ünnepélyes fogadtatásban részesítik a Budapest keleti pályaudvarról szeptember hatodikán reggel hat óra 45 perckor Nyáry Albert báró vezetése alatt induló küldöttséget, mely Kassán, Eperjesen át utazva az nap este 10 órakor érkezik Rzeszowba, hol a pályaudvaron a városi tanács, élén a polgármesterrel, fogadja őket. A magyar küldöttség szeptember nyolcadikán reggel indul Rzeszowból s érkezik ugyancsak reggel Lwowba (Lemberg), hol hasonló lelkesedéssel várják, s hol az ünnepségek után, este a Club Polsko-Wengierski estélyt ad a magyarok tiszteletére, kiket Bandierski Wladicsar lembergi püspök fog az egyesület nevében felköszönteni. A lengyel szabadságharcosok szeretnék viszontlátni azon magyarokat a fent említett deputációban, kik velük együtt küzdöttek az 1863-iki felkelésben, miért az 1863-iki lengyel Honvéd-Egylet ezúton szólítja fel őket az ünnepségeken való megjelenésre. A magyar küldöttség ügyében felvilágosítást adnak: Dessewffy István főjegyző Eperjesen, Kele József főügyész Szolnokon, Miklósi Ferdinánd Leó nagykereskedő a Magyar Lengyel Egyesület titkára Budapesten (Szabóky-u. 44.), Sipos Aladár kereskedelmi kamarai titkár Kassán, kik mind széles körű agitációt fejtenek ki a deputáciő szervezése érdekében.« (Független Lap, 1913. szept. 3.)

»MEGHALT MASICKY VLADIMIR
Sokan nem tudták nevét sem. Csak azt, hogy emigráns orosz, akit az Isten különös kegye új hazával ajándékozott meg, s itt telepedett le városunkban. A régi nagy Oroszországban mint államügyészségi elnök élt, és magas kitüntetést szerzett, a Szent Anna rendet. Ez volt egyik legnagyobb kitüntetése az orosz cárnak, s ezzel mint katona is magas rangot kapott.
Végigküzdötte a háborút, de megsebesült, majd Szibériába menekült. Mikor a vörös uralom szálai ott is behálóztak mindent, idegen országba emigrált. Gyermekeit ott hagyta, s azzal a tudattal jöttek el, hogy itt is előkészíthetik Oroszország feltámadását.
Szolnokon megismerkedett mostani feleségével, a bájos Szmollényi Máriával, akinek első férje ugyancsak a háborúban esett el. Felnevelte az ellenséges bajtárs két árváját, második házasságából is van egy kedves kis lánya.
A nagy úr egy trafik csendjében álmodott egy szebb hazáról, s nagy Oroszországról, ahol ismét magas rangban élhet, s visszaadhatja övéinek azt a szeretetet, amit azok a hazát vesztett idegenre pazaroltak.
Sokszor lehetett látni Párisból kapott újságokba temetkezve, ahogy figyelte távoli hazája eseményeit. Itt, az evangélikus templomban találta meg lelki szomjának kielégítését, nagyon vallásos volt, mint minden nagyorosz.
Melegszívű, jó polgára volt vendéglátó hazájának, s régi hazáját sírjáig gyászoló orosz.
Halála mély részvétet keltett, végtisztességén igen sokan vettek részt. A város osztatlan részvéte fordul árván maradt családja felé.« (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1939. aug. 17.)

A Színházi Élet című lap1928. évi 45. számában "Intim Pista" az alábbi intimitást osztja meg az olvasóval: »Akkor elmesélem Palló Imre házasságának hiteles történetét. Operánk érceshangú baritonja augusztus 22-én a szolnokmegyei Pusztakengyelre volt hivatalos Montág [Montagh] Ákosék kúriájára. Itt mutatták be jelenlegi feleségének, Montág Dusinak, aki Montág Ilona kiváló amerikai magyar színésznő unokahúga. Az események ettől kezdve vígjátéki gyorsasággal (mert elvégre drámait nem mondhatok), peregtek. Szeptember 2-án Palló megjelent Montág Dusiék pándi birtokán s mert Pándon aznap éppen búcsú volt, búcsúfiának elhozta magával Montág Dusi jegygyűrűjét. Október 29-én már meg is tartolták az esküvőt és megkapták az Opera személyzetének üdvözlő táviratát, amely így szól: „Montág Palló, hogy nősülj, soha meg ne Pánd".«