Kósa Károly honlapja Jász-Nagykun-Szolnok megyei és kárpát-medencei "böngészet"
Tücsök & Blogár - 001

Falvay Károly táncművész, koreográfus (1924-2010) 2010. máj. 11.
Falvay Károly Szolnokon. Fotó: Kósa Károly, 1990-es évek első fele
Falvay Károly
(Gibárt, 1924. okt. 25. - ?. 2010. ápr. 16.)
mérnök, táncművész, koreográfus, etnográfus, szerkesztő

Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. Itt ismerkedett meg a néptánccal. Mestere Molnár István volt, akinek később asszisztense és munkatársa lett. Első néprajzi kutatóútját még egyetemistaként, 1948-ban tette meg. 1956 nyarán fénykép- és magnetofon felvételt készített magyar és román hagyományokról. A 60-as évek közepétől apokrif imákat is gyűjtött Vas megyétől a moldvai Csángóföldig. Legtávolabbi kutatóutjai az észak- és dél-amerikai magyar emigránsok, majd a kaukázusi oszétok, csecsenek és ingusok közé vezettek. Ritmikus mozgás – énekes játék című, 1990-ben megjelent munkája hozzájárult az óvodai mozgásnevelés fellendüléséhez. Matyó menyegző című filmje európai nagydíjat kapott. Sokak által ismert a Széki ballada című táncfilmje is. Legutolsó kötete Boldogasszony – a női szerep a magyar hitvilág tükrében címmel jelent meg 2001-ben. Másfél évtizeden át volt a Magyar Tánctudományi Társaság alelnöke.
Az egész életét a magyar néptánc kutatásának és színpadi művészi feldolgozásának áldozó művész-tudós 85 évet élt.

(Forrás: http://tancelet.hu/hirek/2413-elhunyt-falvay-karoly)
Falvay Károly nemcsak a színpadon, írásban és filmeken adta tovább tudását. Országszerte számtalan előadást tartott. Ezt a felvételt a szolnoki Széchenyi István Népfőiskola alagsori helyiségében, a Tánc és rítus című előadásán készítettem 1993. márc. 5-én.

Előadás a szolnoki temetőkről (meghívó) 2010. ápr. 26.
HOLTAK KERTJE
Szolnoki temetőtörténet

A szolnoki sírkertek története, a jelenlegi temető(k) kialakulása, emlékművei és jeles elődeink síremlékei

Előadó:
Kósa Károly könyvtáros
(Jász-Nagykun-Szolnok Megyei
Építészek Kamarája)
Rendező:
AURIGA Sport és Szabadidős Klub
Helyszín és időpont:
Civil Ház, Szolnok, Baross út 56.
2010. ápr. 27. 17 óra

Palicz József festőművész, grafikus (1931–2010) 2010. márc. 18.
Palicz József  (Nyíregyháza, 1931. márc. 19. – Zalaegerszeg, 2010. márc. 12.) 1956-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1957-től 1959-ig a kecskeméti művésztelep ösztöndíjasa volt. majd a szolnoki művésztelepre költözött. Másfél évtizedet töltött városunkban, ahol számos kiállítása volt. Család című olajfestményét a szolnoki házasságkötő terem számára készítette 1963-ban, s bizonyára a mai napig ott látható. A Kortárs magyar művészeti lexikon szerint "szolnoki letelepedésétől kezdve az alföldi festészet legjobb hagyományait követő festészete teljesedett ki". 1974-ben telepedett le Zalaegerszegen.
Palicz József
Palicz József Építkezés Szolnokon című tusrajzának (1960) bal szélén a szolnoki Városháza, jobb szélén a Magyar utca eleje látható. A háttér közepén a református templom, jobb szélén a zsinagóga "tornyosodik". Az előtérben a ma már ott álló 66 lakásos, négyemeletes ház építésének előkészítő munkálatait ábrázolja a művész..

Sószállítás a Tiszán 2010. febr. 18.
"Magyarországon a legnagyobb kincstári sóházak közé tartoznak a szolnoki és szegedi raktárak. Az előbbiek kizárólag a máramarosi sóbányák termékeit fogadják be, míg az utóbbiakba az erdélyi marosparti sóból is tetemes mennyiséget hordanak. A szolnoki hivatal a sót Pest-Budára s a nyugati és északnyugati vidékre szállítja, míg Szeged a Duna, Dráva és Száva melléki helyeket, továbbá Szerbiát látja el. A szegedi raktárakból egyre-másra évenkint 225.000 mázsa sót szállítanak a nevezett vidékre. Csupán Belgrád számára 65.000 mázsa megy, és Mohács, melynek szintén nagy raktárai vannak, 100 ezer mázsánál többet hord el." —  írta a Budapesti Hírlap 150 évvel ezelőtt (1860. febr. 18. 40. szám).
Lehnhardt Sámuel metszete, 1820-as évek (a Damjanich János Múzeum gyűjteményéből).
Sóházak a szolnoki Tisza-parton. Lehnhardt Sámuel céhlevélen fennmaradt metszetének részlete (DJM, Szolnok).

110 éve született Fekete István 2009. jan. 28.
Fekete István-emléktábla, Kunszentmárton. Fotó: Kósa Károly, 2003.09.26.



A természet csodálatos világát izgalmas prózában ábrázoló Fekete István (Gölle, 1900. jan. 25.–Bp., 1970. jún. 23.) 1951-től több éven át a kunszentmártoni halászmester-képző iskola tanára volt. Itt született két regénye, a Kele és a Lutra. Valószínűleg itt kezdte írni legismertebb művét, a Tüskevárt is.
Egykori iskoláján (Szentesi út 1.) emléktáblát avatott a Kunszentmártoni Városvédő- és Szépítő Egyesület 1989-ben.

A Syrius együttes Szolnokon 2010. jan. 28.
Syrius együttes - ismeretlen fotós képének részlete. Megjelenés helye: Sz. J. I.: A föld túlsó oldalára című cikkének illusztrációja (részlet). Valószínűleg a Magyar Ifjúságban jelent meg, 1971-ben.
A sokféle felállásban, hosszú időn át létező Syrius együttes legjobb összeállításában (Orszáczky Miklós, Veszelinov András, Pataki László, Baronits Zsolt, Ráduly Mihály) negyven éve alakult meg. A minden siker ellenére négy év után felbomló zenekar — emlékezetem szerint — háromszor játszott Szolnokon. Először az akkor Ságvári Endre nevét viselő művelődési ház színpadán (a hangverseny egyik felében Kovács Katit kísérve!), másodszor az akkori "Komarov Terem"-ben önállóan, harmadszor a Rákfogó és a szolnoki Pop együttessel a szabadtéri színpadon. Ez utóbbi, 1972 nyarán lezajlott hangversenyről beszámolót közölt a Szolnok Megyei Néplap Molnár László tollából.
Molnár László: Syrius — Rákfogó — Pop. Szolnok Megyei Néplap, 1972. ? (nyár)

Elmúlás 2010. jan. 21.
Udvari kemence - Tiszakürt, Tüzes-szőlő. Fotó: Kósa Károly, 1995.
Udvari kemence - Tiszakürt, Tüzes-szőlő. Fotó: Kósa Károly, 2009.07.30.
Ezt a Tiszazugban (Tiszakürt, Tüzes-szőlő), egy tanya udvarán álló kemencét az 1980-as évek végén láttam először. Szerettem volna lefényképezni, de a ház lakója csak a legközelebbi ünnep, a "soros" meszelés után engedte volna. Én azonban csak jóval később jutottam el oda, amikor már elhagyatottan állt a tanya és a kemence is. Az itt látható képek egyike 1995-ben készült, a másik — attól tartok: utolsó — 2009 nyarán. (Újabb fejlemény itt!)

Katonasír 2010. jan. 21.
Szany. Fotó: Kósa Károly, 2005.04.29. Szany. Fotó: Kósa Károly, 2005.04.29.
Szany. Fotó: Kósa Károly, 2005.04.29. A Győr-Sopron-Moson megyei Szany község határában áll ez a kis kápolna.
Mellette kicsi sírhanton egy fém kereszt táblával.
Ezen két honvéd nevét olvashatjuk:

GODA JÁNOS
Hort
1923–1945

PAPP FERENC
Jászberény
1921–1945

A helybeliek szerint szovjet katonák lőtték le őket.

Festőiskola Técsőn 2010. jan. 21.
A Volt egyszer egy Magyarország — A századvég és a századelő világa című, Gerő András, Jalsovszky Katalin és Tomsics Emőke által írt és szerkesztett könyvben (Bp. 1996.) közölték a fenti képet (438. sz.; Magyar Nemzeti Galéria, ismeretlen fényképező) a következő szöveggel: Hollósy Simon técsői festőiskolája, 1910 körül. Hollósy Simon (1857–1918) 1896-ban Nagybányán alapított festőiskolájának köszönhető a plain air és az impresszionista festészet magyarországi térhódítása. Az 1900-as években Fonyódra, Vajdahunyadra, majd Técsőre telepítette iskoláját.
A lenti képet Sóskúti Margit hagyatékában találtam. (A kéziratokat és a fotógyűjteményt két unokája, Joanovics Rita és Péter őrzi, engedélyükkel közlöm.) A hátoldal ceruzával írt szövege: Festőművész iskola Técsőn, valamikor 1908 körül. Sóskúti Margit ekkor 16 éves volt, Szolnokon élt, ám sok időt töltött nagynénjénél a Técsőhöz közeli Rónaszéken. (A fotós neve itt is ismeretlen.)
"Festőművész iskola Técsőn, valamikor 1908 körül" - Sóskúti Margit gyűjteményéből.

KezdőlapÚjabb