"Csak annyi bűne volt, hogy hívei, hittanosai nagyon szerették. Az 1956-ban csupán formailag megszüntetett ÁVH ezért halálra kínozta, és azt híresztelte, hogy Kenyeres plébános külföldre szökött. A valóságban azonban úgy történt, hogy Kenyeres atya Vezsenybe ment kerékpárral hittant tanítani, de onnan soha többé nem tért haza. A Tisza-parti füzesben megtalált kerékpárja, rózsafüzére, a hóban talált vérnyomok nem mindennapi bűntényről tanúskodtak. A plébános rejtélyes eltűnése után éppen egy évre nagy vihar támadt, s a jégtáblák egy holttestet sodortak a Tisza partjára. A tiszavárkonyi plébános egy hajdani iskolatársa azonnal felismerte benne Kenyeres Lajost. A pap csodálatos módon egy év után is épen maradt holttestén láthatóak voltak a puskatus nyomai, a kínzások sebei. A fogait is kiverték." (Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. Abaliget, 1992. 410–411. oldal) 

Rákóczifalvi síremléke, négy emléktáblája és a meggyilkolásának helyszínén felállított kopjafa fotóit ld. itt!

Az egykori Zounok TV szervezte öt évvel ezelőtt a Holt-Tiszán. "A jégrevitt Szolnok" címmel Gedei Tibor számolt be az eseményről. Fotók: Kósa K.

Az 1849. március 5-i szolnoki csatáról rendszeresen megemlékezünk. Az ugyanazon évben, január 22-én lezajlott, hadtörténeti szempontból kevésbé jelentős, ám számunkra szintén fontos ütközetről és annak hőséről azonban rendre megfeledkezünk. Az ezévi emlékezést igyekszem pótolni az alábbi idézettel:
Hertelendy Miklós (1813–1877) „a szabadságharc több nagy csatájának hőse, Szolnoknál és Isaszegnél nagy szerepe volt a győzelemben. 1849. január 22. Perczelnek Ottinger elleni csatájában, Szolnoknál az ellenség által erősen tartott hidat elfoglalta, huszárezredével az ellenség lovasságát tönkreverte, miért Őt Perczel nyilvánosan megdicsérte és vitézségéért elismerését fejezte ki. Ő volt a szolnoki csata egyik legkiválóbb hőse.”
Hertelendyről Budapesten utcát neveztek el, s ezt részben a szolnoki hősiességével indokolják. Már én is több fórumon javasoltam, hogy városunk se legyen hálátlan. Mindeddig hiába…