Tücsök & Blogár - 014

 Kisboldogasszony szentélye Szolnok határában 2013. szept. 8.
  Bódi István vasutas és neje, Bucsu Rozália a szolnoki Ugarban, a Szelei úti dűlő mellett saját földjén állíttatott ­egy "Mária-kápolnácskát" 1925. szeptember 6-án.
Az egykor a közelben lévő tanyán, ma a városban szerteszóródva élő Kovács család tagjai elmondták,
hogy itt az 1950-es évek végéig szentmisét tartottak Kisboldogasszony napján. Ilyenkor százak gyűltek össze a környező tanyákról és a városból.

A kápolnácska átvészelte a világháborút. A környékbeliek láttak előtte leborulva imádkozó szovjet katonákat is.
Rombolása az 1980-as évektől kezdődött. Erről lásd régebbi bejegyzésemet: Mária szoborfülke Szolnok határában.

 A Magyar Földrajzi Társaság tagjai Tiszaroffon 2013. jún. 13.

A Magyar Földrajzi Társaság 1927. május 21 és 23 között Szolnokon tartotta vándorgyűlését. A harmadik nap programja tiszaroffi kirándulás volt a parti rétegalakulatok tanulmányozása céljából. Reggel 6-kor keltek útra Cholnoky Jenő elnök vezetésével. Autóbuszuk több helyen megállt. Tiszaroffra érkezve átkeltek a Tisza jobb partjára, ahol Szolnok város jóvoltából megebédeltek. Ezt ábrázolja a fenti kép, melyet a Fortepan.hu adott közre Cholnoky Tamás gyűjteményéből. Balról az első Cholnoky Jenő földrajztudós. A helyi sajtóból tudjuk, hogy a vándorgyűlésen részt vett – többek között – dr. Bátky Zsigmond, dr. Fodor Ferenc, dr. Karl János, dr. Vargha János, dr. Perény Albert, dr. Kéz Andor, Kirclechner Károly, dr. Bartucz Lajos, dr. Geszthy Lajos és dr. Herzsa Andor. A harminc főnyi társaság Bódy István kis benzinmotoros hajóján utazott vissza Szolnokra.

 Eddig ismeretlen fényképek: Németh László, 1943. május 23. 2013. máj. 22.

A szolnoki születésű Sóskúti Margit (1892–1968) az 1930-as évek elejétől Beregszászon írta több mint 2000  kéziratos oldalt kitöltő emlékezéseit. Ezek egy részét Németh Lászlóhoz is eljuttatta, s az író 1943. május 22-én meglátogatta őt otthonában. A következő napon Németh László Tiszacsécsére látogatott el beregszászi fiatalok kíséretében (Sóskúti Margit „lányaival”, azaz fiatal tanítványaival és diáktársaikkal), majd onnan utazott tovább Sárospatakra. A képek erről a kirándulásról készültek. A fenti „útban Újlak [Tiszaújlak] felé”. A bal alsó – a fa haranglábról felismerhetően – Csetfalván, a jobb alsó kép ismeretlen helyen készült. Mindhárom fénykép Sóskúti Margit gyűjteményéből származik, melyet két unokája, Joanovics Rita és Péter őrzött meg az utókor számára.

 A karcagpusztai árvíz 1922-ben 2013. ápr. 24.
Markó Miklós (Rozsnyó, 1865. okt. 31. – Bp. 1933. aug. 13.) hírlapíró legismertebb műve a Czigányzenészek Albuma (Bp. 1896), illetve annak A régi mulató Magyarország főcímmel ellátott bővített kiadása (Bp. 1927). Ez utóbbiból tudjuk, hogy a szerzőnek néhány évig volt egy (meglehetősen sikertelenül művelt) birtoka Karcagon. Ugyanebben a könyvben tette közzé az itt látható fényképet is, melyhez az alábbi sorokat fűzték:
Az 1922-iki karcagpusztai árvíz. A nagyrészt szikes talajból állott 129 holdas birtok terméketlen volt s még hozzá a nagyon havas esztendőkben olvadáskor a Hortobágy vize így öntötte el. Most már negyedik kézben van. Damján Ferenc, Markó Miklós intézője menti a birtokról szomszédjának, Disznós Gergelynek leányát.

 Szolnokiak Mária-kápolnácskája Máriaradnán 2013. ápr. 4.
A szolnoki katolikusok kedvelt búcsújáróhelye volt a trianoni határmeghúzás előtt Máriaradna. Erről tanúskodik az is, hogy az idők folyamán egy kis „kápolnácskát” állítottak Szűz Mária-szoborral. Erről a kis kegyhelyről azonban csak egy 1929. évi felújítással kapcsolatos újsághír áll rendelkezünkre, melyet a Katolikus Élet című szolnoki lap tett közzé:
»P. Pelle Richárd ügybuzgó és lelkes igazgató, a vezetése alatt álló Rózsafüzér-társulati tagok közt gyűjtést rendezett Mária Radnán a szolnoki búcsújáró hívek adakozásából emelt kápolnácska restaurálására. Az összegyűlt 260 pengőt el is juttatta az ottani zárda főnökéhez P. Trefán Timóthoz, ki az alábbi sorokban köszöni meg a szives adományt:
Kedves P. Richárd!
Hálás köszönettel vettem a Rózsafüzér-társulat szorgoskodásából gyűjtött 260 pengőt. Önnek köszönöm, hogy indítványozta a gyűjtést. Majd a tavasz vagy nyár folyamán megejtem a javítást s akkor referálok a dologról. A Rózsafüzér-társulat tagjainak adja át az én üdvözletemet és köszönetemet; de tolmácsolja nekik a Radnai Szűz Anya áldását és köszönetét is. Ennél szebb és szentebb célra nem adakozhattak volna, mert Mária legtisztább Szíve százszorosan fizeti vissza, mit az Ő érdekében teszünk és áldozunk. Szeretettel:
P. Timotheus.

Radna, 1929. március 15.
Milyen szép és buzdító, hogy a szolnoki Rózsafüzér-társulat zászlaja alatt álló hívek elődeik tradícióit ilyen híven őrzik. Ottani magyar búcsúsoknak pedig vigasztaló tudat, hogy a magyar lelkek mennyire át meg át járnak a határon, hogy az ezer éves Patrona Hungariae lábai előtt közös imában összeforrjanak velük egy dicső jövő reményében.«
A felújítás az ígéret szerint meg is történt. Erről tanúskodik a fenti kép, mely szintén a Katolikus Életben jelent meg.
Az építményt az utóbbi év(tized)ekben többen kerestük, ám nem sikerült rátalálnunk. Valószínűleg megsemmisült.
Utóirat:
"Tavaly nyáron jártam ott és láttam a szolnokiak által állított emléket!"
(Holocsi Kálmán Facebook-bejegyzése, 2013. ápr. 5.)

 Szovjetvilág Szolnokon 2013. febr. 14.

A fenti három képet 1995-ben készítettem az akkor üresen álló Vöröscsillag (ma Városmajor) úti szovjet laktanya területén. (Felső csillag.) A bal oldali képen még jól látszik az egykor ott lévő, fegyverrel előre haladó katonát ábrázoló, a kilógó drótok által rögzített fémbombormű helye.
Az alsó kép az egykori szovjet kórházat ábrázolja 1974-ben a kerítéstől, előtérben egy emlékmű maradványával. (Helyén ma a lakópark áll.)
A témában lásd még:
Szovjet katona a Tisza-parton (szolnok-tisza.blogspot.hu) és Szovjetvilág Szolnokon (facebook.com)

Régebbi bejegyzések Kezdőlap Újabb bejegyzések