GYÖRFFY ISTVÁN

A NÉPHAGYOMÁNY ÉS A NEMZETI MŰVELŐDÉS

Budapest, 1939.
A Magyar Táj- és Népismeret Könyvtára 1.


ELŐSZÓ
1.  A néphagyomány és a nemzeti művelődés
2.   A magyar nyelv
3.  A magyar Nyelvtudományi Intézet
4.  A népi és népies irodalom. A magyar írás
5.  A népszokás
6.  A népművészet
7.  A népzene
8.  A népi dráma
9.  A  népi játék
10.  A  népi  tánc
11.  A díszítőművészet (tárgyi népművészet)
12.  A népviselet
13.  A magyaros építkezés
14.  A magyar, konyha
15.  A népi tudás
16.  A magyar népi  állattartás
17.  A magyar népi földtmívelés
18.  A magyar háziipar
19.  A magyar kisipar
20.  A néphagyomány őrzése a megszállt területeken
21.  Nemzetiségeink és a magyar néphagyomány
22.  A főváros és a néphagyomány
23.  Országos Néphagyományi Tanács
24.  A katonatisztképzés és a népismeret
25.  A jegyzőképzés és a népismeret
26.  A papképzés és a népismeret
27.  A tanítóképzés és a népismeret
28.  A középiskola és a népismeret
29.  Az egyetem és a népismeret
30.  A Táj- és Népkutató Intézet
31.  A Magyarságtudományi  Intézet
32.  A Néprajzi Múzeum
33.  A szabadtéri múzeum
34.  A néprajzi műemlékek
35.  A szellemi néprajzi gyűjtés
36.  A Gyöngyös Bokréta
37.  Az Akadémia
38.  A Magyar Néprajzi Társaság
39.  A magyarkodás
40.  Ki a magyar?

ELŐSZÓ

A múlt évben az Anschluss-t követő napokban emlékirattal fordultam a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, melyben a magyar művelődés népi-nemzeti irányba való terelését ajánlottam. Javaslatom, — melyet némileg kibővítve ás átdolgozva most adok át a nagyközönségnek — illetékes helyen mindaddig nem keltett semmi figyelmet, míg gróf Teleki Pál nem lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Ő, mihelyt elfoglalta a miniszteri széket, azonnal elolvasta és a legszükségesebb, leggyorsabban megvalósítható teendőket programjába iktatta, majd az országgyűlésen 1938. június 11-én tartott programbeszédében elmondotta. Szándékát mindezideig csak azért nem valósíthatta meg, mert időközben az országhatár kiljebbtolása minden idejét és erejét igénybe vette, majd pedig mint miniszterelnök, még nagyobb feladatokat vállalt magára.

A múlt nyáron a tiszafüredi öntözésterületen közös erővel végzett táj- és népismereti kutatásaink tapasztalatai megérlelték benne egy Táj- és Népkutató Központ létrehozásának elhatározását, melynek keretében az én javaslataim egy részének megvalósítása is lehetővé vált.

Az általa felállított Táj- és Népkutató Központot — melynek célja főleg az ifjúság széles látókörű, alapos és lelkiismeretes kutatókká való nevelése — közismert okokból később ugyan feloszlatta, de munkakörének továbbvitelét tanszékemre bízta, így a munka az eredeti keretek némi szűkítésével jelenleg is folyik.

Emlékiratom másfél év óta kéziratban eléggé közkézen forog, sőt rövidített formájában Erdélyben már nyomtatásban is megjelent. Ezenkívül a múlt évben az egyetemen is előadtam. Gondolataim tehát már nem teljesen ismeretlenek. Az a helyeslés, amellyel a magyar-lelkű közönség gondolataimat fogadta, arra biztatott, hogy könyv alakban is kiadjam s a Magyar Táj- és Népismeret Könyvtára első köteteként útnak indítsam.

Budapest, 1939. július havában.
GYÖRFFY ISTVÁN

Tovább az 1–4. fejezethez

Kezdőlap
Vendégoldal